„Sokkal többen gondolják azt magukról, hogy értik az evolúció elméletét, mint amennyien valóban értik is azt.” Jacques Monod, biológus

Mutáció – az evolúcióelméletet naiv „magyarázata”

Bagnyuk V.M. (Багнюк В.М.), biológiai tudományok kandidátusa, Ukrán Tudományos Akadémia Botanikai Intézete:

„Az evolúcióelméleten nem segít a mutáció mechanizmusa, melyet a neodarwinisták nagyon fontosnak tartják. Az, hogy a feltételezett változások az utódokhoz kerüljenek, éppen annak az ivarsejtnek kell mutálni, mely részt vesz a megtermékenyítésben. Ez azt jelenti, hogy egy szervezet élete alatt az ivarsejtek mutációjának valószínűsége 10^-16 - 10^-18 között mozog.

Az evolucionizmus olyan csodálatos jelenséggel is cáfolható, mint az embrionális fejlődés. Arra, hogy tárolódjon és végrehajtódjon az a rengeteg utasítás, algoritmus, mely irányítja ezt a fejlődést, még a DNS molekula is kevés. Egy olyan algoritmust, mely egyetlen sejtből képes kifejleszteni egy szervezetet, csak a külső intelligencia hozhat létre. Az evolúcióelmélet az embrió fejlődését sem képes megmagyarázni.”

Cairns-Smith Alexander Graham (sz. 1931), kémikus, molekuláris biológus, Glasgow Egyetem professzora az élet spontán keletkezéséről:

„A „vak eset” nagyon korlátozott. Az még létrehozhatja az alacsony szintű kapcsolatokat, melyek egyes betűknek vagy rövid szavaknak felelnek meg. De magasabb szintre a véletlen már képtelen. Ezért értelmetlen a megoldásra hosszan várakozni.” Cairns-Smith A.G., The Life Puzzle, 1971

Dobzhansky Theodosius híres biológus, zoológus, Rockefeller Egyetem:

1. „Aligha várható, hogy egy baleset, vagy spontán változások sorozata által tökéletesebb lesz egy kifinomult mechanizmus. Nem valószínű, hogy egy óra vagy egy rádió jobban fog működni, ha azt bottal fogjuk szurkálni.”

2. „A Drosophila melanogaster mutánsai, melyekkel sok klasszikus genetikai kísérletet hajtottak végre majdnem kivétel nélkül elmaradnak a normális legyektől az életképesség, termékenység, és az élet időtartama szempontjából.” Heredity and the Nature of Men, 1964

Encyclopedia Americana:

1. „Az a tény, hogy a legtöbb mutáció ártalmas a szervezetre, összeférhetetlen azzal az elképzeléssel, hogy a mutáció az evolúció megvalósításának szükséges alapja. Tényleg, a mutánsok, melyeket a biológiai tankönyvek tartalmaznak, inkább torzszülöttek és szörnyetegek gyűjteményei, és úgy tűnik, hogy a mutáció inkább rombolási, mint alkotó folyamatnak felel meg.”

2. „A DNS láncocskák replikációja hihetetlen pontossággal történik. A „sajtóhiba” vagy másolási hiba rendkívül ritka balesetnek számít.” Encyclopedia Americana, 1977, 10

Flanders Howard:

„Az enzimek a szervezeteknek az életét, és az öröklődését úgy tartják fenn nemzedékről nemzedékre, hogy folytonosan javítgatják a genetikai sérüléseket. … A DNS molekulák lényeges sérülései rendkívüli reakciókat váltanak ki, melyek abban nyilvánulnak meg, hogy növekedik a helyreállítással foglalkozó enzimek termelése.” Inducible Repair of DNA, Scientific American, 1981,11

Grasse Pierre-Paul evolucionista zoológus, a Francia Tudományos Akadémia volt elnöke:

„A Drosophila melanogaster legyeknek a sok ezredik nemzedékei, melyek a mutációs kísérletekben keletkeztek, továbbra is Drosophila melanogaster maradnak. Ezekben a kísérletekben a génállomány a változtatásokhoz való képessége hamar kimerül.”

Norman Macbeth jogász, író Richard Goldsmidt híres genetikusról:

„A Drosopfila melanogaster mutáció sokévi tanulmányozása után Goldsmidt kétségbeesetten panaszkodott, hogy a változások annyira reménytelenül csekélyek, hogy ha egy példány mutációk ezreit is tartalmazná, új faj még akkor sem keletkezne.” Darwin Retried, 1971

Koller Peo genetikus:

„A legtöbb mutáció káros a szervezetre. A kísérletek azt mutatták, hogy mindegyik sikeres vagy hasznos mutációra több ezer káros mutáció jut.” Chromosomes and Genes, 1971

Mour J. amerikai biológus:

„Az a dogmatikus kijelentés, hogy a gének mutációi nyersanyagként szolgálnak az evolúciós folyamatokban, beleértve a természetes kiválasztódást is, komoly tanulmányozások és elemzések után egy mítosznak tekinthető.” On Сromosomes, Mutations, and Phylogeny, 1971. 12. 27

Rosevear David, kémikus:

Kifejlődhetnek-e a gének?

„Ahhoz, hogy egy organizmusból egy másfajta élőlény fejlődjön ki, új genetikai információra van szükség. Ez a létező genetikai információ változását, vagy új információ megjelenését kívánja meg. A sejtek osztódása során a gének által tartalmazott információk rendkívüli pontossággal másolódnak le. Ebben a folyamatban a sejtekben másodpercenként 100 nukleotid képződik. Egy korszerű felszereléssel rendelkező képzett vegyésznek ez több napi munkája volna. A becslések szerint a másolás során százezer millió nukleotid között legfeljebb egy hibás, ha akad. De akkor az enzimek helyrehozzák a pontatlan vagy sérült nukleotidokat, hogy kiküszöböljék a másolási hibákat. Ilyen konzerváló gépezet korlátozza a gének változásait.”

„A biológiai rendszerek olyan korrigáló mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek megakadályozzák a hibákat a genetikai információk másolása során, ezért a mutáció ritka jelenség a természetben. A közönséges muslica (drozofila) mutációit vagy egy évszázadon keresztül megfeszített erővel tanulmányozták. Ez a rövid életű gyümölcslégy évente harminc generációt képes nemzeni. A besugárzott legyek sérült szemmel vagy szárnyakkal születtek, de nem jött létre egyetlen szupermuslica sem, és minden, ami ezeknek a koncentrált kísérleteknek az eredményeként létrejött, az nem volt más, mint drozofila.

A genetikai információ pontos. A véletlenszerűen létrejött mutációk szükségszerűen torzak, mivel a mutáció sok információ elvesztésével jár együtt. Ez az egész egy kicsit olyan, mintha egy bonyolult számítógépben megcserélnénk néhány elektromos csatlakozást abban a reményben, hogy ezzel fokozhatjuk a gép teljesítőképességét. Az a filozófiai előfeltevés, hogy az élet véletlenszerűen jött létre, ahhoz az abszurd konklúzióhoz vezetett, hogy az ember egy egysejtű élőlény genetikai információinak másolása során bekövetkezett hosszú hibasorozat terméke.”

Molekuláris szintű evolúció

„A véletlenszerű változások és a környezet általi kiválasztódás elméletének egy további problémája abból a tényből adódik, hogy a genetikai információ rendkívül precíz. Egy hüllő genetikai információja egy olyan lény létrehozására van megalkotva, amely minden szempontból megfelel természetes lakóhelye körülményeinek. Ugyanezt lehet elmondani a madarakról is. Egymáshoz viszonyított helyzetük alapján, ami az ásatások nyomán szemünk elé tárul, sokan mégis azt feltételezik, hogy a hüllők madarakká fejlődtek. Ha a madarak valóban a hüllőkből fejlődtek ki, akkor minden egyes kis mutációnak ki kellett választódnia, mivel ez egy teljesen célszerű lénynek a fokozatosan végbemenő fejlődése volt. Egy olyan folyamatnak kellett lezajlania, amelynek során minden újabb köztes lény jobban alkalmazkodott a feltételezett környezeti változásokhoz, mint közvetlen elődje.

A hidegvérű hüllők és a melegvérű madarak anyagcseréje nagyon különböző. Sejtjeik biomolekuláinak is fokozatosan változniuk kellett. Itt azonban rendkívül precízen megformált molekulákról van szó, mert funkciójuk, alakjuk függvénye, ami viszont alkotóelemeik pontos sorrendjéből adódik. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberi hemoglobin alkotórészeinek szekvenciájában egyetlen aminosavnak a felcserélődése sarlósejtes vérszegénységet idézhet elő, akkor láthatjuk, micsoda képtelen ötlet az, hogy apró változások hosszú sorozatában minden egyes lépés előreviszi az evolúció hosszú útját.

Ezeknek a precízen megtervezett molekuláknak az evolúciója lehetetlenség, mivel kémiai felépítésük legcsekélyebb változásai is csökkentik, vagy teljesen meg is szüntetik működőképességüket. Az enzimek, amelyek elősegítik vagy gátolják a sejtekben a kémiai reakciókat, úgy működnek, akár a kulcs a zárban, mert tökéletesen illeszkednek a szubsztrát molekulájának alakjához. Ha a „zár” alakja továbbfejlődik, akkor ez megköveteli a „kulcs” formájának változását is, hogy a két molekula továbbra is illeszkedjen egymáshoz, ez pedig kémiailag lehetetlen. Tehát nemcsak hogy nem létezik ősi organizmus, de elvileg kizárt, hogy az egyik életforma biomolekulái átváltozzanak egy másik élőlény biomolekuláivá.”

Természetes kiválasztódás

„Az evolúció hívei azt állítják, hogy a természetes kiválasztódás szerepet játszik a különféle életformák állítólagos kifejlődésében. A környezet változásainak jobban megfelelő mutáns előnyösebb helyzetben van. Mivel azonban a mutációk vagy inkonzekvensek, vagy pedig katasztrofális hatásúak az egyed életképességére nézve, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a természetes kiválasztódás kiselejtezi a mutánsokat. Ha az egyed a mutáns gént csak az egyik szülőtől örökli, akkor megtörténhet, hogy a nem mutáns allél érvényesül, de ha mindkét szülőtől a mutáns gént kapja, ez az életképesség csökkenéséhez fog vezetni. Ezért a természetes kiválasztódás valószínűleg kiselejtezi a mutáns egyedet.

A természetes kiválasztódás tehát egy konzerváló mechanizmus, nem pedig az életrevalóbb fajok kifejlődésének eszköze.”

„A huszadik század közepére világossá vált, hogy a természetes kiválasztódás nem képes nagyobb mértékben megváltoztatni az egyes fajokat, mint a tenyésztők által irányított szelekció. A kutyából ki lehet tenyészteni egy kisebb, majd egy még kisebb állatot, de az akkor is Canis lupus marad. A fokozódó szelekció és az egyes fajták kitenyésztése során a szegény kutyák egyre betegesebbek lesznek. A törzskönyvezett kutyának szegényesebb a génállománya, mint a keveréknek. Hasonló módon ki lehet tenyészteni nagyobb termést hozó és rövidebb szárú búzát, de ez a gabonafajta sokkal fogékonyabb lesz a betegségekre. És a növény akkor sem lesz más, mint búza.

Egyértelmű, hogy a természetes kiválasztódás távolról sem a változás mechanizmusa, hanem sokkal inkább egy konzerváló hatású folyamat. Gondoljunk csak bele, mit tenne a természetes kiválasztódás a kialakulófélben lévő szárnnyal rendelkező hüllővel, amelyekből állítólag a madarak kifejlődtek! Egy ilyen részleges szárny, amíg teljesen ki nem alakult és nem volt használható, csak nyűg lett volna az állat számára. A természetes kiválasztódás kiselejtezte volna azt, mivel nem lett volna eléggé életképes.”

A genetikai anyag mutációja

„Ha valamilyen mutagén kémiai anyag, sugárzás, vagy másolási hiba miatt változás történik, az ennek eredményeként létrejött mutáns gén általában működésképtelen. A legtöbb mutáció káros, ha ugyan nem halálos az organizmusra nézve. Nem valószínű, hogy egy gondosan megtervezett gép hibája elősegíti a szerkezet működését. Eddig egyetlen előnyös mutációról sincs tudomásunk.

A kromoszómákban előfordulnak mutációk. Ez megtörténhet úgy, hogy:

- a kromoszóma egyik darabja elvész,

- vagy úgy, hogy egy adott darab kétszer szerepel a kromoszómában. Alkalmanként megesik, hogy a kromoszóma egyik darabja megfordul, és így a nukleotidok helytelen sorrendben következnek egymás után.

Az is előfordulhat, hogy a kromoszóma egyik darabja rossz helyre kerül. Különböző kromoszómák darabjai is felcserélődhetnek egymással.

Vajon lehetnek-e ezek a ritka hibák az evolúció eszközei?

A kromoszómák által tartalmazott genetikai információ részletei olyanok, mint a könyv lapjai. A könyv előkészítése során időnként előfordulnak gépelési hibák. Nevezzük ezeket mutációknak! Ezeket a hibákat a korrektor általában észreveszi. Ő a javító enzimek megfelelője. Ha a hiba mégis belekerül a könyvbe, az információvesztést eredményez. Alkalmanként megtörténik, hogy a könyv néhány lapját rossz helyre teszik a kötészeten, fejjel lefelé illesztik be, kimarad, vagy kétszer szerepel a kötetben. Ezekkel a hibákkal lehet érzékeltetni a kromoszómák mutációját. A könyv kevésbé fogja tudni betölteni információhordozó feladatát. Az említett hibák következtében egyetlen új információ sem fog születni, és a regényből sem lesz igaz történet.”

David Rosevear Teremtéstudomány, A Biblia igazságának megerősítése, MKKA, 1997

Rostand Jean francia biológus:

„Nem tudom elhinni, hogy ezek az öröklődési „hibák” még a természetes kiválasztódás segítségével is képesek lettek volna létrehozni ezt a világot az összes strukturális gazdagsággal, kifinomultságával és csodálatos adaptációs tulajdonságokkal.” The Orion Book of Evolution, 1961

Sagan Carl amerikai csillagász:

„A legtöbb (mutáció) káros vagy halálos.” Cosmos, 1980

Spetner Lee, információelmélettel foglalkozó amerikai biofizikus:

„Ez a fejezet néhány példát tartalmaz, amelyek állítólag az evolúcióról (különösen a mutációról) szólnak, és megmutatom, hogy mutáció által az információ nem növekszik.

…Az egész biológiai irodalomban, amelyet áttanulmányoztam, a mutáció egyetlen esetben sem nem hozott létre új információt.

…Ahogyan kiderült, a molekuláris szinten a mutációk csak csökkentik a genetikai információt, és nem növelik azt. 

Úgy gondolják a neodarwinizmus meg tudja magyarázni, hogy az evolúció révén hogyan növekedet a biológiai információ. Az ember és baktérium közti biológiai különbség elvi lényege – az az információ, amelyet azok tartalmaznak. …Az ember genomja több információt tartalmaz, mint a baktériumé. A mutáció nem növeli az információt, hanem annak az elvesztéséhez vezet.” Lee Spetner, Not By Chance, The Judaica Press Inc, New York, 1997

Stebbins Gerge Ledyard amerikai evolucionista botanikus, genetikus:

„A nem mutáns egyedek nemzedékről nemzedékre kiszorítják a mutánsokat.”

„A mutánsok nem képesek konkurálni a nem mutánsokkal, mivel degenerálódnak, és hátrányos helyzetbe kerülnek.” Stebbins G. L., Processes of Organic Evolution, 1971